Bárhol is legyünk, a hangok körülvesznek bennünket. Halljuk az autókat, az idő múlását jelző harangot, a szomszédunkat, a kutyaugatást, a háztartási gépek zaját, az ablakunk alatt veszekedőket, a BKV jellegzetes szignáljait, a madárcsicsergést, a csap csöpögését, de még a lélegzésünket és a szívünk dobogását is, ha csendben fülelünk. Akkor is halljuk ezeket a hangokat, amikor alszunk, vagy ha éppen nem figyelünk oda. A környezetnek ezt a hangokkal kapcsolatos aspektusát soundscape-nek vagy magyarul hangtájnak nevezzük.

A hangtáj tudományos vizsgálatának kezdetei

Az első tudományos cikk, amelyben a szó előfordul, Michael Southworth nevéhez köthető, aki 1969-ben készített kutatást az MIT-n a várostervezési szak mesterdiplomájának megszerzésének teljesítéseként The Sonic Environment of Cities címen. Tanulmányában a városi hangzó környezet (vagy más néven szónikus környezet) feltérképezésével foglalkozik, és ennek bevezetésben a következő formában jelenik meg a hangtáj definíciója: 

„Esztétikai szempontból ideális lenne egy olyan város, amely minden érzékszervünknek kedvez, azonban a mai napig a tervezési folyamatokban mindig a vizualitás kerül előtérbe, szemben a fizikai környezet nem vizuális vonatkozásaival. Ennek részben az az oka, hogy a nem vizuális elemek megfoghatatlanok, láthatatlanok, átmeneti jellegűek és nehéz beszélni róluk, másrészt pedig relatíve új dolog a percepción alapuló környezeti művészet. A vizuális aktivitások és térforma mellett egy városnak hangjai, illatai, textúrái vannak, illetve számtalan mikroklíma érzetei, amelyek észlelése – rejtett dimenzióként – nagy mértékben befolyásolhatja a városkép által megjelenített információ interpretálását.”

Southworth nem tér ki a hangtáj pontos magyarázatára, azonban az általa használt fogalom magában foglalja a – jelen esetben városi – hangok összességét, amelyek rögzítése és vizsgálata által egy egész város hangi környezetének tanulmányozása válik lehetővé. Emellett fontosnak tartja a hangtájhoz tartozó közeget is, amelyben hangzik, s amely befogadja azt. 

Zajszennyezés

Az 1960-as évek végén R. Murray Schafer kezdte el tanulmányozni a zajszennyezést a hangok és a társadalom kapcsolatának tágabb kontextusában. Schafer aggódva figyelte azt a közönyt, amely a környezetünk zajosságával kapcsolatban a mai napig is érzékelhető. A nagyobb nyilvánosság és a köztudatba való bekerülés érdekében azt javasolta, hogy akusztikus környezetünkre úgy tekintsünk, mintha zenei kompozíciók lennének, amelyekhez mi is hozzáteszünk az általunk kiadott hangokkal, s amelyért mindannyian felelősek vagyunk. A World Soundscape Projectet (röviden WSP) oktatási és kutatócsoportként alapította R. Murray Schafer a Simon Fraser Egyetemen az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején.

Schafer ezen kezdeti próbálkozása arra irányult, hogy felhívja a figyelmet a hangi környezetünk fontosságára a zajszennyezés kapcsán, valamint saját szenvedélyéből szerette volna megőrizni Vancouver egykori hangkörnyezetét, a gyors változás ellenére is. Az átfogó munka eredményeként két ismeretterjesztő kiadvány készült (The New Soundscape, The Book of Noise), amely kiegészült egy összefoglalóval a Kanadában hatályos zaji és hangi törvényekkel kapcsolatban. A zajszennyezéssel kapcsolatos meglátások és tanulmányok meglehetősen negatív kilátásba helyezték a dolgokat, ezért Schafer igyekezett egy pozitívabb megközelítést találni. Erre az első kísérlete az 1973-ban megjelent The Music of Environment című átfogó esszé volt, amelyben példákat ír le az akusztikus térre, s kitér a hangi szempontból vizsgált jó és rossz tervezésekre. Ezt követően 1975-ben egy nagyobb csoporttal együtt európai körútra indult. A turné során előadásokat és workshopokat tartottak több nagyvárosban, illetve egy kutatási projektet is lebonyolítottak ezzel párhuzamosan, amelynek vizsgálati tárgya öt falu hangzásvilágának a feltérképezése volt. A kutatók naponta több órát sétáltak a településeken, hogy listázzák és elemezzék a hallott hangokat. Ebből a gyakorlatból fejlődött ki a ma is használt hangséta (soundwalk) módszertana. Vizsgálták, hogy a közösségi hangjelek miként szervezik a helyiek mindennapjait és hogyan nyomja el a modern, homogén városi zaj (főként a közúti forgalom) a helyi identitást kifejező egyedi hangjegyeket (soundmarks).

A hangtáj mint észlelési jelenség

A. Lex Brown, Truls Gjestland és Daniéle Dubois a hangtájra úgy tekintenek, mint egy személy észlelési konstrukciójára egy adott helyen található akusztikus környezetről. Ez a hely egy létező, fizikai tér, amely gyakran egy kültéri terület, amelynek az akusztikai jellemzők mellett vizuális és egyéb tulajdonságai is vannak, s ez lehet ember alkotta vagy természetes környezet is. Továbbá azok a helyek is ide tartoznak, ahol emberek élnek vagy alkalmanként időt töltenek, ahol kapcsolatba lépnek egymással és a környezetükkel, s ahol passzív vagy aktív tevékenységeket folytatnak. A kutatók szerint a következőképpen zajlik az akusztikus környezet észlelése, s ezáltal a hangtáj létrejötte: 
Egy adott helyen valamilyen tevékenységet végző személy az akusztikus környezetéből hangingert kap, amelyet értelmez, s az így létrejövő akusztikus környezet észlelési és értelmezési konstrukcióját hangtájnak nevezzük. Az így létrejövő hangtáj kiválthat válaszreakciót a személyben, s ezeknek a válaszoknak különböző következményük lehet. Válaszreakció többek között lehet örömérzet, akusztikai komfort érzése, izgatottság vagy félelem, illetve befolyásolhatja nagyban a helyhez való személyes kötődés is. Különböző helyeken és különböző kontextusokban a személyes preferenciák nagyban eltérhetnek egymástól, emiatt is kiemelten fontos figyelembe venni a minket körülvevő hangok hatásait a mindennapokban. Például egy hely hangtáját előnyben részesítjük annak tekintetében, hogy békés vagy nyugodt-e, és ezáltal elősegíti-e a mentális jólétünket, de ugyanígy egy másik helyen vagy kontextusban azért élvezetes egy hangtáj, mert élénk, változatos és izgalmas. Ugyanakkor, ha például egy oktatási intézmény hangtájára gondolunk, fontos az olyan akusztikai környezet, amely elősegíti az információ érthető átadását és befogadását, de ezzel párhuzamosan a pezsgő és élettel teli terek megléte is elengedhetetlen. 

A hangtáj pszichológiája

De mi a helyzet a pszichológiával? Hogyan kutatható ez a jelenség?

A korábban említett két definíció és elméleti rendszer a téma átláthatóságát és könnyebb megértést szolgálják. A továbbiakban azt igyekszem feltérképezni, hogy pszichológiai kutatóeszközök és szabályrendszer segítségével hogyan lehet a városi hangtájat értelmezni és értékelni. Ehhez egy 2019-ben írt szisztematikus áttekintést vettem alapul, amely 1990 és 2019 között megjelent cikkeket vett górcső alá. A szerzők három fő célt tűztek ki a szakirodalmak feldolgozásakor:

1. Megvizsgálni, hogy a hangzó környezet fiziológiai kutatásában alkalmazott módszerek mennyire egységesek.
2. Feltárni, hogy mely fiziológiai mutatók használhatók a hangzó környezet vizsgálatához.
3. Megvizsgálni, hogy van-e kapcsolat a fiziológiai válaszok és a hangi környezet pszichológiai jellemzői (pl.: kellemes, izgalmas) között.

A hangzó környezet pszichológiai leírásában leggyakrabban két dimenzió fordult elő, a kellemesség és az izgalmasság, azonban az eredmények egyáltalán nem voltak egységesek, hiszen a különböző hangi környezetek eltérő fiziológiai reakciókat váltottak ki, azonban ezek között jelentős eltérések mutatkoztak meg külön-külön a kutatásokban.

Alvarsson és munkatársai kísérletükben azt vizsgálták, hogy a természetes/ környezeti hangok hallgatása hogyan befolyásolja a stressz utáni regenerálódást. A kutatók az elektrodermális aktivitást és a szívritmus-változást mérték, valamint kérdőívet használtak a hangok kellemességének és kellemetlenségének értékelésére. Az eredmények szerint a természetes hangok (madarak és szökőkút) gyorsabban visszaállítják a résztvevők fiziológiai mutatóit az alapállapotba egy mesterségesen kreált stresszes szituáció után, mint a forgalmi zajok.

Egy másik kutatásban Irwin és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a hangtáj milyen testi és érzelmi reakciót vált ki a hallgatókból. A résztvevők 10 percen keresztül olyan 8 másodperces városi hangtájakat hallgattak csenddel váltakozva, amelyek egyszerre kellemesek és élénkek. A vizsgálat nem tartalmazott aktív feladatot, a résztvevőket csupán arra kérték, hogy maradjanak mozdulatlanul, és hallgassák a hangmintákat. A kutatás eredményeként nem találtak szignifikáns pulzusszám változást a kellemes hangzás és az élénkség között. Hume és Ahtamad egy frissebb tanulmányában hasonló ingereket és bemutatást alkalmaztak annak érdekében, hogy jobban megértsék a hangtáj fiziológiai megnyilvánulásait, valamint azok lehetséges összefüggéseit a kellemesség és az izgalmi állapot szubjektív értékelésével. Az ingerek különféle hangrészletekből álltak, például lovak patái az úton és légkalapács forgalmi zajjal vegyesen. A vizsgálat alatt pulzusszámot, légzésszámot mértek, illetve elektromiográfiát alkalmaztak. A kellemes érzést és az izgalmi állapotot egy 9 fokozatú önértékelési skála segítségével értékelték. A pulzusszám és a légzésszám mutatói a kellemesebb hangokra adott válaszként magasabb értékeket mutattak. Ezen kívül az eredmények arra utaltak, hogy az EMG-vel mért izomaktivitás csökkenése a kellemesebb hangokkal társult.

Hangtáj és agyi válaszok

Egy 2024-es kutatásban, Stobbe és munkatársai azt vizsgálták, hogy a természetes és városi hangtáj milyen hatással van az emberi agyműködésre és a kognitív teljesítményre. A vizsgálatban 35 fő vett részt, akik három különböző alkalommal természeti hangokat, városi hangokat, illetve csendet hallgattak, s közben fMRI-vel mérték az agyi aktivitásukat két fő idegrendszeri mutató mentén: az egyik a BOLD-entrópia (Blood-Oxygen-Level Dependent Entropy, BEN), amely az agyi aktivitás összetettségét és rendezettségét jellemzi, a másik pedig az FC (Functional Connectivity), azaz funkcionális konnektivitás. Az eredmények azt mutatták, hogy a városi hangok hallgatása során a BOLD-entrópia szignifikánsan magasabb volt, amely arra utal, hogy az agy aktivitása változatosabb és kevésbé rendezett, ami nagyobb idegrendszeri terhelést és kevésbé hatékony információfeldolgozást jelezhet. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy a városi hangok (pl.: közlekedés zaja, gépek hangjai) kiszámíthatatlanok és összetettebbek, ezért az agynak több erőforrást kell fordítania a feldolgozásukra. Korábbi kutatások alapján a tartósan magas BEN összefügghet az idegrendszeri és a kognitív hanyatlással is. A funkcionális konnektivitás elemzése azt mutatta, hogy a természetes hangok hallgatása során erősebb volt az agyi hálózatok közötti kapcsolat, szemben a városi hangtájjal, amely arra utal, hogy a természetes hangkörnyezet elősegíti az agy különböző területeinek összehangolt működését, s ezáltal a hatékonyabb információfeldolgozást is. Viselkedési eredményekkel összevetve azt találták, hogy a városi hangok esetében a magasabb BEN együttjárt a pozitív érzelmek csökkenésével, tehát a városi zaj nem csak az agyműködésre, hanem a szubjektív közérzetre is kedvezőtlen hatást gyakorolhat, azonban ez az eredmény szigorúbb statisztikai korreláció után már nem maradt szignifikáns, így kritikusan kezelendő megállapítás. Ezzel szemben a természetes hangok hallgatása után az erősebb FC jobb munkamemória teljesítményt okozott, tehát azok a résztvevők, akiknél nagyobb volt az agyi hálózatok közötti együttműködés, jobban teljesítettek a munkamemóriát mérő feladatokban. Itt is fontos kiemelni, hogy többszörös statisztikai korrekció után nem maradt szignifikáns az eredmény.

Hangtáj és pszichológiai jólét

Az áttekintett tanulmányokból kirajzolódik, hogy a zaj vagy a negatív hangok jólétre gyakorolt káros hatása kimagasló. Ezzel kapcsolatban további kutatások arra utalnak, hogy a pozitívan érzékelt hangok (pl. természeti hangok) összefüggenek a magas életminőséggel, valamint a jobb pszichológiai és fizikai egészséggel. Ennek következtében az ART (Attention Restoration Theory) szerint a természet hatása (pl. a természetes hangok: a vízesések, madarak és erdők hangjai) az emberek kognitív teljesítményét javítja és elősegíti a stresszből való felépülést. A kutatások nemcsak azt bizonyították, hogy a természetben töltött idő pozitív hatással van az emberi idegrendszerre, hanem azt is, hogy az emberek velük született hajlamot mutatnak a természettel való kapcsolat keresésére.

Alvarsson, J. J., Wiens, S., & Nilsson, M. E. (2010). Stress recovery during exposure to nature sound and environmental noise. International Journal of Environmental Research and Public Health, 7(3), 1036–1046. https://doi.org/10.3390/ijerph7031036

Brown, A. L., Gjestland, T., & Dubois, D. (2016). Acoustic environments and soundscapes. In J. Kang & B. Schulte-Fortkamp (Eds.), Soundscape and the Built Environment (pp. 1–16). CRC Press. https://doi.org/10.1201/b19145-2

Erfanian, M., Mitchell, A. J., Kang, J., & Aletta, F. (2019). The psychophysiological implications of soundscape: A systematic review of empirical literature and a research agenda. International Journal of Environmental Research and Public Health, 16(19), Article 3533. https://doi.org/10.3390/ijerph16193533

Hume, K., & Ahtamad, M. (2013). Physiological responses to and subjective estimates of soundscape elements. Applied Acoustics, 74(2), 275–281. https://doi.org/10.1016/j.apacoust.2011.10.009

Irwin, A., Hall, D. A., Peters, A., & Plack, C. J. (2011). Listening to urban soundscapes: Physiological validity of perceptual dimensions. Psychophysiology, 48(2), 258–268. https://doi.org/10.1111/j.1469-8986.2010.01051.x

Schafer, R. M. (1973). The music of the environment (Issue 1). Universal Edition.

Schafer, R. M. (1977). The soundscape: Our sonic environment and the tuning of the world. Alfred A. Knopf.

Southworth, M. (1969). The sonic environment of cities. Environment and Behavior, 1(1), 49–70. https:// doi.org/10.1177/001391656900100104.

Stobbe, E., Forlim, C. G., & Kühn, S. (2024). Impact of exposure to natural versus urban soundscapes on brain functional connectivity, BOLD entropy and behavior. Environmental Research, 244, Article 117788. https://doi.org/10.1016/j.envres.2023.117788