A zene az emberi kommunikáció egyik legősibb formája, amely különleges szerepet tölthet be az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek életében. A zenei tevékenységek és a zeneterápia pozitívan befolyásolhatja a kommunikációs és szociális készségek fejlődését, miközben érzelmi biztonságot és kiszámíthatóságot is nyújtanak. Az autizmussal élő gyermekek számára a ritmus kiemelten fontos lehet, hiszen a szabályos ismétlődés és a strukturált hangzás segíthet a környezet jobb megértésében és feldolgozásában. Nem véletlen, hogy sok gyermek spontán módon is ritmikus mozgásokkal, ringatózással vagy ismétlődő cselekvésekkel reagál a külvilág ingereire.
Autizmus és zene
Az autizmus és a zene kapcsolata nemcsak a terápiás lehetőségek miatt érdekes, hanem azért is, mert az autizmussal élő emberek között gyakran figyelhető meg kiemelkedő zenei érzék vagy különleges hallás. Több kutató feltételezi, hogy olyan világhírű zeneszerzők mint Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven is mutathattak autizmusra jellemző viselkedési jegyeket, bár korukban hivatalos diagnózis még nem létezett. Ez a feltételezés tovább erősíti azt a nézetet, hogy a zene és az autizmus között különösen szoros kapcsolat állhat fenn.
A zeneterápia egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem kizárólag a beszédre épül, hanem a ritmuson, a dallamon és a közös zenei élményen keresztül teremt kapcsolatot. Ez lehetőséget ad arra, hogy a gyermek olyan módon fejezze ki érzéseit és kapcsolódjon másokhoz, amely számára természetesebb és kevésbé megterhelő. A zene változatossága emellett segíthet abban is, hogy az autizmussal élő gyermekek fokozatosan, biztonságos keretek között találkozzanak új helyzetekkel és élményekkel (Virtuózok, n.d.).
Az autista gyermek kontaktus- és kapcsolatteremtési zavara a hangszerrel való bánásmódban is megmutatkozik. Fejlődés mehet végbe a kezdeti teljes kontaktusnélküliségtől egészen a zenés-hangszeres megnyilvánulás képességének kialakulásáig. A terápiás mozzanatok bemutatják a fejlődést a teljes beszédhiánytól a hanggal, preverbális jelzésekkel és beszéddel való megnyilvánulás képességének kialakulásáig. Az érzések megoszthatóvá válnak, a közösen megélt érzelmi pillanatok a beszéd előszobájának foghatók fel és személyközi kapcsolatot teremtenek. Ez az alapja minden további kognitív-emocionális és egyúttal beszédbeli fejlődésnek is (Mentesné Tauber A., 2011).
Zeneterápia
A zeneterápiának többféle formája is van. A leggyakoribb az egyéni foglalkozás, ahol a terapeuta kizárólag egy gyermekkel foglalkozik. Így tud a lehető legnagyobb mértékben igazodni a gyermek igényeihez és aktuális állapotához igazítani a foglalkozásokat. Emellett csoportos forma is létezik, mely során a gyerekek együtt, közösen vehetnek részt a tevékenységben. A csoportos zenélés különösen hasznos lehet a társas készségek fejlesztésében, hiszen természetes módon jelennek meg benne olyan helyzetek, mint a figyelemmegosztás, az egymásra reagálás, vagy a várakozás. Léteznek családközpontú megközelítések is, ahol a szülők vagy testvérek is részt vesznek a foglalkozásokon. Ezek az irányzatok azért is hasznosak, mert a család el tud sajátítani olyan készségeket, melyek átültethetők a hétköznapi életvitelbe is és sokat tudnak segíteni a mindennapi működésben. A közös éneklés, ritmusjáték vagy altatódalok használata így nemcsak a terápiás szobában, hanem a mindennapi életben is segítheti a kapcsolódást és a kommunikációt.
Széles körben alkalmazzák az aktív zenélést különféle, könnyen megszólaltatható hangszerekkel, bevonva a klienst és a terapeutát a közös zenei játékba. A központi zeneterápiás technikák közé tartozik a szabad és a strukturált improvizáció. Előbbiben a résztvevők teljesen szabadkezet kapnak a hangok, ritmusok és hangszerek használatában, míg utóbbiban bizonyos szabályokat felállítanak a zenéléshez. Ezek mellett a terapeuta és a gyermek közösen énekelnek vagy akár írhatnak is dalokat. A terapeuta által játszott élő zene vagy felvételről bejátszott zene hallgatása használható például relaxációs célokra vagy specifikus készségek fejlesztésére. Egyes zeneterápiás megközelítések mozgásos tevékenységeket vagy történetmesélést is magukban foglalnak.
A különböző zeneterápiák felépítése eltérő. Míg a viselkedésterápiás megközelítések gyakran alkalmaznak előre kidolgozott kézikönyveket, amelyek meghatározzák a tréning fázisokat és az anyagokat, amikből dolgoznak, addig a fejlődési vagy improvizációs megközelítések általában kevésbé strukturáltak. Az autizmusban alkalmazott improvizációs zeneterápiára vonatkozóan léteznek olyan terápiás keretrendszerek is, melyek jól körülhatároltak, de rugalmasan alkalmazhatók.
A foglalkozások során sokféle zenei tevékenységet alkalmaznak. Gyakori az aktív zenélés egyszerű, könnyen megszólaltatható hangszerekkel, például dobokkal, csörgőkkel, triangulummal vagy xilofonnal. Ezek az eszközök lehetővé teszik, hogy a gyermek akkor is részt vehessen a közös tevékenységben, ha még nem beszél. A közös ritmusjátékok során fejlődhet az egymásra figyelés és az utánzás képessége, amelyek a társas kommunikáció fontos elemei.
A zeneterápia egyik legismertebb formája az improvizációs zeneterápia. Ennek során nincs előre meghatározott dallam vagy feladat, hanem a terapeuta a gyermek hangjaira, mozdulataira és ritmusaira reagál. Ha például a gyermek ismétlődően dobol egy ritmust, a terapeuta bekapcsolódhat ebbe a játékba, majd apró változtatásokat vezethet be. Ez a fajta zenei „párbeszéd” segíthet abban, hogy a gyermek megtapasztalja a kölcsönös kommunikáció élményét anélkül, hogy ehhez feltétlenül szavakat kellene használnia. A terapeuta ilyenkor a gyermek tempójához és érzelmi állapotához igazodik, miközben fokozatosan bővíti az interakció lehetőségeit.
Más megközelítések strukturáltabbak. A viselkedéses vagy oktatási alapú zeneterápiákban a zenei elemeket konkrét készségek fejlesztésére használják. Ilyenkor előre meghatározott dalok, ritmusok vagy feladatok segíthetik például a beszédindítást, az új szavak megtanulását vagy bizonyos viselkedések megerősítését. A kutatások szerint sok autista gyermek fokozott érdeklődést mutat a zenei ingerek iránt, ezért a zene motiváló eszközként is működhet a fejlesztés során.
A kutatók szerint a zeneterápia hatékonyságának egyik lehetséges magyarázata az, hogy a zenei interakció egyszerre mozgatja meg az érzékelést, a mozgást, az érzelmeket és a társas figyelmet. A közös ritmus, a szemkontaktus, a sorváltás és az egymásra hangolódás mind olyan élmények, amelyek a hétköznapi kommunikáció alapját is jelentik. A zene emellett egyszerre kínál struktúrát és rugalmasságot: kiszámítható mintázatokat ad, miközben lehetőséget biztosít az improvizációra és az új helyzetek kipróbálására. Ez különösen fontos lehet az autista gyermekek számára, akik gyakran biztonságosabbnak érzik az előre látható helyzeteket, és nehézséget tapasztalhatnak a váratlan változások kezelésében.
A zeneterápia tehát nem egyetlen módszert jelent, hanem sokféle megközelítés összességét. Közös bennük, hogy a zenét használják fel arra, hogy segítsék az autista embereket a kapcsolódásban, az önkifejezésben és a kommunikációban. Bár a kutatások szerint a hatások személyenként eltérőek lehetnek, sok gyermek számára a zene olyan közös nyelvet teremthet, amelyen keresztül könnyebben kapcsolódhat másokhoz és saját érzéseihez is.
Kutatási eredmények
Kutatások alapján a zeneterápia többféle módon támogathatja az idegrendszer fejlődési zavarokkal élő gyermekeket, különösen az autizmussal vagy értelmi fogyatékossággal élő fiatalokat. Az oktató jellegű zeneterápia kisebb, de egyértelműen pozitív hatást mutat a kommunikációs és nyelvi készségek fejlődésében. Egyes vizsgálatok szerint a zene segítheti az új szavak megtanulását, javíthatja a beszéd ritmusát, hangsúlyozását és a társas kommunikáció bizonyos elemeit is. Az improvizatív zeneterápia, amelyben a terapeuta és a gyermek közösen, spontán módon hoz létre zenét, szintén ígéretes eredményeket mutat. A terápia akkor lehet a legeredményesebb, ha a terapeuta alkalmazkodik a gyermek egyéni kommunikációs stílusához és reakcióihoz. Különösen kedvező hatást figyeltek meg azokban a programokban, ahol a családtagok is részt vettek a foglalkozásokon (Mayer-Benarous és mtsai, 2021).
A kutatások szerint az autizmus spektrumzavarral élő személyek zenei észlelése több szempontból eltérhet a neurotipikus emberekétől. Egyes eredmények arra utalnak, hogy az autizmussal élők bizonyos területeken – például a hangmagasság felismerésében és memóriájában – akár fejlettebb képességeket is mutathatnak. Ez azt jelenti, hogy a zenei információk feldolgozása számukra gyakran különösen pontos és érzékeny lehet (Applewhite és mtsai, 2022).
Az intenzív korai fejlesztés jelentőségét autizmussal élő gyermekek esetében számos kutatás kiemeli. A zeneterápia egy olyan terápiás lehetőség, amit már óvodáskorban is el lehet kezdeni. Erről egy részletes, másfél órás előadást lehet meghallgatni Vétő Anna előadásában:
Az autizmus spektrumzavar egyik fontos jellemzője, hogy a gyermekek és felnőttek számára nem csak a társas kapcsolatok kialakítása, a kölcsönös kommunikáció és az érzelmek megosztása okoz nehézséget, hanem sok esetben megjelenhetnek ismétlődő viselkedések, beszűkült érdeklődési területek, valamint szenzoros sajátosságok is. Mivel az autizmus nagyon változatos formában jelenhet meg, a szakemberek ma már egyre inkább személyre szabott, több területet egyszerre támogató megközelítésekben gondolkodnak.
A zene kedvező hatásain túl ezért fontos annak megértése is, hogy a zeneterápia milyen folyamatokon keresztül támogathatja az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek fejlődését. A zeneterápia olyan lehetőségként jelenik meg, amely túlmutathat a hagyományos, verbális kommunikációra épülő fejlesztési formákon. A közös zenei tevékenységek, például az éneklés, a ritmusgyakorlatok vagy a hangszeres improvizáció, nemcsak élményszerűek lehetnek, hanem lehetőséget teremthetnek a kölcsönös figyelem, az utánzás és az egymásra hangolódás gyakorlására is.
Ahogyan Geretsegger és munkatársai (2022) összefoglalója is rámutat, a zeneterápia során kialakuló zenei kapcsolódások segíthetnek abban, hogy az autista személyek könnyebben kapcsolatot teremtsenek és megosszák érzéseiket. A kutatások pozitív változásokat írtak le a társas interakciókban, az alkalmazkodásban és a kölcsönös reagálás képességében.
A közös zenéléshez kapcsolódó folyamatok emellett idegrendszeri szempontból is figyelemre méltók lehetnek. Az utánzás, a ritmuskövetés vagy a közös mozgás kapcsolatba hozható az úgynevezett tükörneuron-rendszer működésével, amely szerepet játszhat mások cselekedeteinek megértésében és az utánzásos tanulásban. Egyes kutatások szerint a zene és a nyelv feldolgozása részben hasonló idegrendszeri mechanizmusokra épülhet, ami magyarázatot adhat arra, hogy a ritmusra és dallamra épülő tevékenységek miként támogathatják a kommunikációs és nyelvi készségek fejlődését.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a zeneterápia nem mindenkinél működik azonos módon, és nem helyettesíti a többi fejlesztő vagy terápiás módszert. Inkább olyan kiegészítő lehetőségként tekinthetünk rá, amely a gyermek egyéni szükségleteihez, érdeklődéséhez és fejlődési szintjéhez igazodva segítheti a társas kapcsolódást, a kommunikációt és az érzelmi fejlődést.
Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek számára a zeneterápia olyan fejlesztő és kapcsolatteremtő lehetőség lehet, ami nem kizárólag a beszédre épül. A terápiás folyamat során a zene nem egyszerű háttérelem vagy szórakoztató tevékenység, hanem tudatosan alkalmazott kommunikációs és fejlesztő eszköz. Ennek a terápiának a célja nem a zenei teljesítmény fejlesztése, hanem az, hogy a zenei élményeken keresztül fejlessze a kommunikációt, az érzelmi kapcsolódást, a társas készségeket és az önkifejezést.
Hivatkozások
Applewhite, B., Cankaya, Z., Heiderscheit, A., & Himmerich, H. (2022). A Systematic Review of Scientific Studies on the Effects of Music in People with or at Risk for Autism Spectrum Disorder. International journal of environmental research and public health, 19(9), 5150. https://doi.org/10.3390/ijerph19095150
Bitcon, C., & Ponath, L. (1972). Behavioral analysis of Orff-Schulwerk. Journal of Music Therapy, 9(2), 56–61.
Geretsegger, M., Fusar-Poli, L., Elefant, C., Mössler, K. A., Vitale, G., & Gold, C. (2022). Music therapy for autistic people. Cochrane Database of Systematic Reviews, 2022(5), Article CD004381. https://doi.org/10.1002/14651858.CD004381.pub4
Hunyadi, Zs. (2014). Kreativitás a zenetanításban. Parlando, 2014(3). https://www.parlando.hu/2014/2014-3/2014-3-03-Hunyadi.htm
Kim, J., Wigram, T., & Gold, C. (2009). Emotional, motivational and interpersonal responsiveness of children with autism in improvisational music therapy. Autism, 13(4), 389–409. https://doi.org/10.1177/1362361309105660
Mayer-Benarous, H., Benarous, X., Vonthron, F., & Cohen, D. (2021). Music Therapy for Children With Autistic Spectrum Disorder and/or Other Neurodevelopmental Disorders: A Systematic Review. Frontiers in psychiatry, 12, 643234. https://doi.org/10.3389/fpsyt.2021.643234
Mentesné Tauber, A. (2011). A zeneterápia szakma bemutatása. Képzés és Gyakorlat: Neveléstudományi folyóirat, 9(3–4).
Moreno, S. (2009). Can music influence language and cognition? Contemporary Music Review, 28(3), 329–345. https://doi.org/10.1080/07494460903404410
Patel, A. D. (2003). Language, music, syntax and the brain. Nature Neuroscience, 6(7), 674–681. https://doi.org/10.1038/nn1082
Thompson, J. C., McCleery, J. P., & Oberman, L. M. (év ellenőrzendő). Motor development and motor resonance difficulties in autism: Relevance to early intervention for language and communication skills. Frontiers in Integrative Neuroscience.
Virtuózok. (n.d.). Hogyan segít a zene az autizmussal élőknek? Virtuózok. https://virtuozok.hu/hogyan-segit-a-zene-az-autizmussal-eloknek/
Wigram, T. (2004). Improvisation: Methods and Techniques for Music Therapy Clinicians, Educators and Students.
Zeneterápiás Klub. (2019. január 27.) Autizmussal élő óvodások zenei interakciós terápiája [Video]. YouTube. https://www.youtube.com/watch?v=txsvtNP0M_M
