Fülöp Flóra
PhD hallgató, kognitív pszichológia
Intézményi háttér: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Természettudományi Kar, Budapest
Témavezető: Honbolygó Ferenc
A projekt rövid bemutatása
Sokaknak ismerős lehet az az élmény, hogy látszólag a semmiből elkezd szólni egy dal a fejében úgy, hogy azt nem szándékosan idézte fel. Ezt a jelenséget dallamtapadásnak (angolul earworm) hívják: tágabban az önkéntelen zenefelidézés jelenségek csoportjába tartozik, és azt a jelenséget írja le, amikor egy zenerészlet spontán módon felidéződik az elménkben, majd többször megismétlődik úgy, hogy erre nincs tudatos befolyásunk.
A legtöbb ember élt már át élete során ilyen élményt legalább egyszer, azonban vannak olyanok, akiknél ez gyakoribb, mint másoknál. Hajlamosító tényező például az, ha zenélünk: zenével többet foglalkozó, aktívan zenélő személyek szignifikánsan gyakoribb dallamtapadás-epizódokról számolnak be, mint a nem zenészek. Szerepet játszanak ezen kívül különböző személyiségjegyek is a dallamtapadás-élményben: ilyen például a szorongásra való hajlam (neuroticizmus), a tapasztalatokra való nyitottság, az elkalandozásra (mind-wanderingre) való hajlam, a nem klinikai mértékű kényszerességre való hajlam vagy a szintén nem klinikai mértékű pszichózisra való hajlam (skizotípia). Fontos, hogy a dallamtapadás maga teljesen egészséges személyeknél is gyakori: az önkéntelen zenefelidézés ernyője alá azonban tartoznak olyan jelenségek, mint a zenei obszessziók vagy zenei hallucinációk, amelyek sokban hasonlítanak a dallamtapadásra, azonban különböző neurológiai vagy pszichiátriai kórképeket kísérhetnek.
Kutatási kérdések
A dallamtapadás kutatása viszonylag új terület, az elmúlt 20 évben kezdett el vele foglalkozni a nemzetközi irodalom, magyar irodalma pedig szinte egyáltalán nem létezik. Ez részben annak tudható be, hogy a nemzetközileg használt kérdőívek nem hozzáférhetők magyarul. A jelen doktori kutatás egyik fő célja így az, hogy ezeket a kérdőíveket adaptálja és elérhetővé tegye a magyar kutatók számára is, így meghonosítva ezt a kutatási területet hazánkban. A másik cél a dallamtapadás kapcsolatának vizsgálata egyes személyiségjellemzőkkel, valamint a mentális képzelet egyéb modalitásaival. A nemzetközi irodalomban sok az egymásnak ellentmondó eredmény, így kíváncsiak vagyunk arra, hogy a magyar nyelvű populációban milyen kapcsolat van ezen jelenségek között.
1. szakasz: A szükséges kérdőívek adaptálása
Az első lépés a szükséges kérdőívek magyar nyelvre adaptálása. A dallamtapadás vizsgálatára leggyakrabban használt kérdőív az Involuntary Musical Imagery Scale (IMIS). Ez négy dimenzió mentén vizsgálja a dallamtapadást: a dallamtapadással kapcsolatos negatív attitűdök, a dallamtapadáshoz kötődő mozgás, a dallamtapadás észlelt hasznossága, valamint a dallamtapadással kapcsolatos introspekció. A szándékos hallási képzelet különböző aspektusait a Bucknell Auditory Imagery Scale (BAIS) segítségével vizsgáltuk. Ez a kérdőív két dimenzión – a képzelet élénksége, valamint a különböző képzetek közötti váltás – képes vizsgálni a környezeti hangokra, a beszédre, és a zenei ingerekre vonatkozó szándékos képzeletet.
A nemklinikai és klinikai OCD vizsgálatára az Obsessive-Compulsive Inventory-Revised (OCI-R) kérdőívet használtuk. Ez a mérőeszköz hat tüneti dimenzión vizsgálja a kényszerességre való hajlamot: Obszessziók, Neutralizáció, Mosakodás, Gyűjtögetés, Ellenőrzés, és Rendszerezés.
Ezeket a kérdőíveket széles körűen használják a dallamtapadás, a szándékos hallási képzelet és az OCD vizsgálatára a nemzetközi szakirodalomban; azzal, hogy ezeket a kérdőíveket elérhetővé tesszük magyar nyelven, lehetségessé válik olyan kutatások lebonyolítása, amelyek eredményei közvetlenül összevethetők az angol nyelvterületen végzett kutatásokkal.
Publikáció: Fülöp, F., Demeter, Gy., Honbolygó, F., & Csigó, K. (2024). Assessing obsessive-compulsive symptoms in a subclinical and clinical sample: the development of the Hungarian version of the OCI-R. Neuropsychopharmacologica Hungarica, 26(3), 144–152.
2. szakasz: A dallamtapadás, a nem klinikai pszichózisra való hajlam, és a nem klinikai kényszerességre való hajlam kapcsolatának vizsgálata
A következő lépésben a dallamtapadás és két nemklinikai személyiségjellemző – a skizotípia (pszichózisra való hajlam) és a kényszerességre való hajlam – kapcsolatát vizsgáltuk. A szakirodalomban több, egymásnak ellentmondó eredmény található, főleg a kényszerességre való hajlammal kapcsolatban: itt egyes kutatások nem találtak szignifikáns kapcsolatot a dallamtapadással, míg mások szignifikáns összefüggéseket találtak a kényszeresség és a dallamtapadás gyakorisága és negatív megítélése között. Ezen kutatás célja az ellentmondások vizsgálata volt egy nagy, egészséges magyar mintán: kifejezetten arra voltunk kíváncsiak, hogy a skizotípia vagy a nem klinikai szintű kényszerességre való hajlam jósolja-e be erősebben a dallamtapadást.
Publikáció: Fülöp, F., & Honbolygó, F. (2025). The melody in the mind: Associations between earworms, schizotypy, and subclinical obsessive-compulsive disorder. Psychology of Music, 03057356251334601.
https://doi.org/10.1177/03057356251334601
3. szakasz: A dallamtapadás megnyilvánulása klinikai obszesszív-kompulzív zavarban
Az előző lépéshez kapcsolódóan vizsgáltuk meg a dallamtapadás megjelenését klinikai obszesszív-kompulzív zavarral élő személyek körében. A szubklinikai mintán végzett eredmények azt mutatták, hogy a nem klinikai kényszerességre való hajlam kapcsolatban áll a dallamtapadás negatív megítélésével és gyakoriságával, azonban kevesebbet lehet tudni arról, hogy ez a fajta önkéntelen zenei képzelet hogyan jelenik meg a klinikai populációban. Ezen lépés fő kérdése az volt, hogy ez a mintázat megjelenik-e klinikai OCD esetében is, és ha nem, minőségi vagy mennyiségi különbségek figyelhetők-e meg az egészséges mintával összevetve.
Fülöp, F., Demeter, Gy., Csigó, K., & Honbolygó, F. (2026). Obsessive Melodies: Investigating Earworms in Clinical OCD Patients [Kézirat bírálat alatt].
4. szakasz: A dallamtapadás, a szándékos hallási képzelet, és a mozgási képzelet kapcsolata zenészeknél és táncosoknál
A zenei képzelet és a személyiség kapcsolatának kutatásában a legtöbbet tárgyalt jellemzők a zenei képzettség és a zenéhez való viszony. Kutatások szerint azok, akik többet foglalkoznak zenével – például többet hallgatnak zenét vagy aktívan zenélnek – gyakrabban élnek át dallamtapadást, élénkebb és jobban kontrollálható a szándékos hallási képzeletük, és élénkebb a motoros képzeletük is.
Fülöp, F., Halpern, A.R., & Honbolygó, F. (2026). Dancing and Singing in the Mind: Auditory and Motor Imagery in Dancers and Musicians. [Kézirat bírálat alatt].